Amikor hozzászóltam Évi gyönyörű posztjához a romantikus naplementéről, még nem sejtettem, hogy néhány órával később egy kórház legfelső emeletéről gyönyörködöm majd én is az alkonyi napban.Így történik minden egy pillanat alatt...ember tervez.
Volt 2 szabad órám betekertem a városba ügyeket intézni ( bank , posta) és elütött egy autó.
 
Szabályosan bringáztam a bicikliúton, amikor egy parkolóból kihajtó lány csak azt nézte, hogy a sáv, ahová kanyarodik szabad, engem meg egy kissé lekoccolt.Valahol mélyen belül sejtettem, hogy nem fog megállni, de elég gyors voltam, azt hittem átérek előtte. Nem így lett.
Furcsa érzés volt, ahogy a testem tehetetlen rongybabaként elrepült, landoltam fejemmel a betonjárdaszegélyen. Feküdtem ott, és éreztem, ahogy valami folyik a fejemből, kértem a körülöttem állókat, hogy nézzék meg nagyon vérzek –e, de csak egy hatalmas púp lett a kobakomon, a vér a bőr alatt maradt. Szépen feltápászkodtam, leporoltam magam, elmondtam a telefonba a mentősnek, hogy minden oké velem, nincs szükségem segítségre és lassan szétszéledt a tömeg körülöttem.
Bementem a postára, elintéztem amit kellett, aztán valahogy sírni kezdtem...felhívtam a párom, aki értem jött, meglátta a fejemen a puklit és behozott a kórházba. Én persze tiltakoztam, mert nem voltam annyi rosszul, inkább csak nagyon dühös, hogy hogyan történhetett velem ilyesmi, mikor nekem dolgom van, Jürgennek azt mondtam, hogy sietek...
Megvizsgáltak, az első ami szembetűnt, hogy a két pupillám eltérő nagyságú, ami elég ijesztő jel volt, de szerencsére a CT nem mutatott nagy bajt, ennek ellenére nem engednek haza 2 napig.
 
Így aztán csodálhattam a naplementét ...a fejfájás eléggé elhatalmosodott, kérnem kellett fájdalomcsíllapítót is, de azért bírom.
 
Mindezt nem ok nélkül meséltem el. Milyen a sors ugye...épp a múlt héten töprengtem el azon, hogy vajon miért nem hordunk sem én, sem fiam védősisakot...aztán abban maradtam magammal, hogy a gyermeknek mindenképpen kell sisak, én meg elleszek nélküle. Most már talán átértékelem.
Itt Németo.-ban kb. a bringások 60%-a használ sisakot...és szeretnék kérni mindenkit, aki –e sorokat olvassa, hogy legalább gyermekeinek, unokáinak, unokaöccseinek és húgainak, kis barátainak mindenképpen szerezzen be egy fejvédő sisakot és követelje is meg használatát, olyan gyorsan történik baj... ( http://www.webbeteg.hu/index.php?page=news_full&type=92&menu=eletmod&news_id=7866 ) és én még szerencsésnek mondhatom magam...ez csak egy kis baleset volt....de sisakot viselve vígan felpattantam volna ...és azért nem kívánom senkinek ezt a fejfájást itt a kobakomban.
 
Milyen a sors...napra pontosan két évvel J. balesete után történt az én kis elcsúszásom.
És előre éreztem, hogy történni fog valami...tudjátok, azok az apró kis jelek, amiknek akkor és ott nem tulajdonítunk jelentőséget...csak később áll össze a kép, mint a puzzle...nincsenek véletlenek.