Egyebek

Régen mindennapi kenyeremet kerestem meg ezzel, ma már csak akkor csinálom, ha kedves ismerősök megkérnek rá.

Talema ismét játszani hívott.

1. Tölts fel egy képet magadról,olyat ami az albumodban neked a legjobban tetszik.

Aki ismer, az ismer úgyis, ha máshonnan nem, hát a közösségi oldalakról, ezért annyira nem fontos, hogy a ráncaim, meg a karikák a szemem alatt premierplánban nyomuljanak itt:) Ezek vagyunk mi ( a kis kapucnis az Jürgen) azt hiszem ez a legjellemzőbb rólam, heti átlag 165 órát töltünk együtt, mondhatni sülve-főve(néha, mint a képen is, ázva-fázva) megyünk egymás agyára:D

2. Írd le röviden mivel töltöd legszívesebben a szabad idődet.

Bár azt nem állíthatom, hogy túlzottan hektikusan élek ( itt és most nem is szabad kapkodni, pedig alapvetően természetem a pörgés),de azért olyan, mint szabadidő elég kevés jut nekem és mindig nagy szervezést, előkészületet igényel. Szeretek elindulni, úton lenni és megérkezni, az utazás minden értelmében, akár egy nyaralás,kirándulás, könyv, zene, film, baráti beszélgetés formájában. A kurta szabad pillanatokat pedig az álmodozásnak, rácsodálkozásnak ajándékozom, ha tehetem.

3. Mi a kedvenc ételed, italod?

Röviden: gyümölcs és sajt, kávé és víz.

Hosszan: mindenevő és – ivó vagyok ezért egyszerűbb felsorolni azt, amit nem szeretek. Utálom a csirke bőrét, a zsíros húst, a pacal-, köröm-, zúza- és szívpörköltet, a házi kolbászt.

Édesanyám sajnos csak nagyon rövid ideig tudott szoptatni, okos pszichológusok az ebből származó orális kielégítetlenséggel magyarázzák a körömrágás, dohányzás, alkoholizmus rabságát. A körömrágás nálam stimmel, és a folyamtos ivás is. Voltak idők, mikor az alkohol is több volt, mint kellene, de most inkább az ivásról, mint szokásról beszélek. Víz, tea, kávé, sör...bögre vagy pohár mindig a kezem ügyében van. Amit nem szívesen iszom: tej (bár a kávéhoz nékülözhetetlen), szénsavas üdítők, édes likőrök.

 4. Milyen állatot tartanál, ha lenne rá lehetőséged? 

Nem tudom, félek az állatoktól. Na nem, dehogy félek tőlük, imádom őket, teljesen mindegy, hogy egérke a pincében, süni a kertben, vagy mosómedve a kempingben. A felelősségtől félek, amit egy állat „tartása” jelent. Nem vagyok biztos benne, hogy olyan sok éven keresztül, amíg pl.egy kutya vagy egy macska él, töretlen lelkesedéssel, törődéssel és figyelemmel tudnám őt útján kísérni. Ezért most inkább a növényekkel barátkozom.

De azért egy szépséges abesszín macskát ( vagy egy menhelyről mentett cicát) szívesen otthonomba engednék, mondjuk olyat, mint ők:

A három H:

1.A hazugság. Mivel bizonyos életkori szakaszaimban én is éltem a folyamatos hazudozás eszközével- akkoriban azt hittem, a túlélés egyik fontos kelléke ez – elég érzékenyek a csápjaim az emberi hazugságra. Félelmetes, hogy mennyit hazudnak az emberek, hogy mennyire rosszul, mennyire értelmetlenül és mennyire meg vannak győződve arról, hogy jól csinálják, hitelesek. Ahogy öregszem lassan leszokom arról, hogy a szemükbe vágjam a hazugságaikat, de ettől függetlenül nagyon-nagyon bosszant az őszinteség hiánya.

2.A kártékony hozzánemértés az élet minden területén.Zsadányi Henrik írta a Nyugatban 1911-ben, hogy a demokráciával összeférhetetlen a hozzáértés...érdekes gondolat, valószínűleg igaz is, de ettől függetlenül  és megrögzött demokrataként mégis nagyon bosszant a dilettantizmus és a kontárság.

3. Az előző kettőből következik és velük összefügg: a hiteltelenség.

Önvallomásra hívom azokat a következő bloggertársakat:

Klarisz

Lápipóc

Groteszk

Modorka

Mimimi

Gébics

Hívnám én is szívesen Daewoo-t és Blog(onai) Spagettit (alias Spagi) is de úgyse nem jönnek...

Na ide füleljetek!

No comment...csak még annyi , hogy úgy hívják a horvát-szlovén fiúkat: Luka Sulic és Stjepan Hauser.

Ha arra a tavalyi, forró nyári estére gondolok, mindig vidám leszek. Az órák úgy repültek el, hogy csak kapkodtam a fejem. Zsú hol eltűnt és válogatott finomságokkal a kezében került elő, hol pedig ült és mesélt, nem is értem, hogy csinálta. Mi többiek pedig csacsogtunk, beszélgettünk, hallgattunk, figyeltünk, ettünk és ittunk.

Most is egy ilyen szép estére készülünk. Ha szeretnél minket látni, velünk lenni és jó hangulatban finomakat enni-inni, akkor gyere el,

június 21-én kedden este Zsúhoz

kb. este 5-től várunk!

Pontos címet Zsútól kérjetek!

Bocsi, semmi ötletes meghívó nem jutott eszembe, de nem is ez a lényeg...gondolom:)

Tegnap Évinél úgy olvastam, hogy a furcsa számok éve miatt emailben fertőző anyagi szerencse ér minket.

Ennek örömére előhalásztam az automatice kukában landolt ominózus emailt és tövábbküldtem, mert hát ugye biztos ami tuti.

A rakás pénz még nem ért ide, de valami más, nagyon fontos igen.

Történt még 2008-ban, hogy egyszer csak új életet kezdtem itt  Németországban. Nem mondom, hogy könnyű volt, elhagyni otthonom, családom, barátaim egy álomért, de belevágtam.

Egyfolytában egyedül voltam, hol egyedül dolgoztam, hol otthon ültem, igyekeztem minél kevesebb emberrel találkozni, mert nem értettem nyelvüket.

Rádió szólt egyfolytában, otthon, munka közben.Volt egy szám, amit abban az időben legalább naponta kétszer lenyomtak, nagyon megszerettem, mindig teljes hangerőre tekertem, ha lehetett együtt üvöltöztem az énekessel, vagy árnyékgitároztam a gitárszólónál, és minden egyes alkalommal eldöntöttem, hogy bármennyire szar itt egyedül az állandó esőben, nem adom fel, én a fényben élek, nem a kő alatt . Soha nem sikerült elcsípnem se az együttes nevét, se a dal címét. Próbálkoztam neten kereséssel, eredménytelenül.

Idővel lekerült a dal a slágerlistákról, de ha az együttes egy-egy új dala szólalt meg a rádióban, az énekes hangjából, a stílusból mindig tudtam, hogy ők azok, ők, akik melegítettek, akkor ott.

Már beletörődtem, hogy soha nem tudom meg kik ezek a srácok, aztán tegnap a TV távirányítóját nyomogatva egy pillanatra elidőztem a Viva TV-nél és láss csodát, az együttes új dalát játszották épp.

Így most már tudom, hogy ezt a berlini punkbandát Beatsteaks-nek hívják. No meg azt is, hogy az énekes-gitáros Arnim persze, hogy '74-es mint én és persze, hogy 29-i, csak épp nem január.Ja és hogy vándorcirkuszos szülők gyereke, és hogy kelet-német, és hogy a hangja...szóval na, hogy Talemát idézzem :)

Itt a számomra oly fontos dal:

Jó oké, a csávók néha lopkodnak innen-onnan, de akkor is, van szép íve a daloknak, és gitározni, dobolni, no meg énekelni azért tudnak. Őrültek, beleadnak apait-anyait és én szeretem őket.

Itt van még néhány kedvenc:

2000 már regisztrált halott.

17000 eltűnt ember.

3 már károsodott atomerőmű-blokk, a 2-es blokk robbanásakor már megsérült a reaktor is.

Az atomerőmű területén a radiaktív sugárzás 2-szerese az egészségre már káros értéknek.

50 ember mégis küzd még mindig, megpróbálva a lehetetlent, elkerülni a megsérült 4-es blokk felrobbanását.

140 ezer embert evakuáltak az atomerőmű környékéről.

A radioaktív felhő elérni látszik Tokiót, a sugárzás 9-szerese a normál értéknek.

35 millió embert nem lehet evakuálni, tömegpánik fenyeget.

A földrengés-tsunami sújtotta területeken 2 millió ember áram, 1,4 millió ember víz nélkül van.

Az Eurápából érkezett mentőalakulatok 4 nap után hazajönnek, nem kutatnak tovább túlélők után...

A fenti cím egy film címe. Az első 3D-s művészfilmé, Wim Wenders legújabb alkotásáé.( A trailerben 1:01-nél varázslat történik, szemeket nagyra nyitni :)

A film Pina Bauschról szól.

Pár szóban nem tudom elmondani, hogy ki is ő és mit csinált. Koreográfus, táncos,színházcsináló ? Ezek a szavak kevesek az ő jellemzésére. Egyetlen jelzőt találok ennek a ruhr-vidéki gyönyörű asszonynak a jellemzésére. Az ALKOTÓ.

Munkássága alapjában változtatta meg mindazt, amit a táncról, balettról, táncszínházról előtte gondoltunk.

Wim Wenders 1984 óta szeretne vele, róla filmet készíteni, de nem tudott megbirkózni azzal a feladattal, hogy hogyan lehet a táncot, annak elevenségét a filmvásznon hűen visszaadni. 2006-ban látta a U2-ról szóló 3D-s filmet és innen jött az ötlet, három dimenzióban forgatni.

2009-ben kezdték a forgatást. Az eredeti tervek szerint a film Pina Bauschról szólt volna, ám a 69 éves művésznő tragikus hirtelenséggel elhunyt, 5 nappal azután, hogy rákot diagnosztizáltak nála. A forgatás abbamaradt, Wenders úgy gondolta, Pina nélkül nem lehet a róla szóló művet elkészíteni. A rajongók és Pina wuppertali társulata ösztönzésére két hónap szünet után újrakezdték a munkát. A film főszereplői végül a társulat táncosai, és Pina koreográfiái lettek, ahogy Wim Wenders elmondta " a Pinának szánt kérdéseket a táncosoknak tettem fel, és ők a mozdulataikkal válaszoltak". A film Pina három alkotásából emel ki részleteket, köztük személyes kedvenceim, a Vollmond (Telihold) c. alkotásból:

és a még jobban szeretett Kontakthof - Hölgyek és urak 65 felettből (amiben csodálatos idősödő művészek szerepelnek):

A film díszlete Wuppertal, a tipikus ruhr-vidéki iparváros, a színpad és a természet. Nem tudom Magyarországon mikor kezdik vetíteni, itt múlt csütörtökön volt a bemutatója. Ezt a filmet látni kell.

Minden le van írva előre, le van vajazva. Mikor és hol születsz, mikor és kivel házasodsz, kik lesznek gyermekeid, mikor halsz meg. Maktub a sors, a végzet, az eleve elrendeltség. Ha hiszel valami feletted álló akarat létezésében, akkor ezt elfogadod,és nem a "miért"-re, hanem a "hogyan"-ra keresed utadon a választ. Ha elfogadod az utadat, és nem kételkedsz, több energiád marad arra, hogy tartalommal töltsd meg utadat.

Ha nem hiszel, akkor egy kicsit nehezebb. De vannak segítségek, jelek, történések, "véletlenek" , amik irányítanak és végül Te is azon az úton találod magad, ami neked van szánva.

Vajon ők ott, Kairó és Tunisz utcáin mit éreznek most? Úgy gondolják, hogy követik a maktub sorait? Vajon nem merül fel bennük, hogy esetleg egy aljas igencsak emberi hatalom manipulációjának áldozatai? És ha mégis, kinek van igaza? Aki a maktubban hisz, vagy aki a saját igazában, vagy aki egyszerűen csak unja azt ami van, és nem akar tovább éhezve, homokba dugott fejjel élni?

Ha lehetne kívánnom, akkor azt kérném, hogy ne folyjon vér, még akkor se, ha már megírattatott, hogy márpedig vérnek folynia kell...

Jippijájé, itt a február!:)

Ennek örömére következzék a Caramba  magasröptű mondanivalójú, csodálatos hangszerelésű örökzöldje, amit már gyerekkorom óta nem hallottam és most végre ismét! :)

Miután Mimimivel kisütöttük, hogy mindkettőnk szeme fénye Marcell, méghozzá hajszínét tekintve vörös és az ő Marciját már láttuk, most az enyémen a sor. Először engedélyt kellett kérnem a jövő szerdán már 10 éves fiatalembertől, az engedély megvan, így jöhetnek a képek:)

Ez mind a tavalyi év termése, érdekes, hogy egy év alatt is mennyit változik egy gyermek.

Szóval először a tavaszi hippi:

Aztán itt van a nyári napszítta, amikor több a szeplője, mint a szeplő nélküli rész :)

Aztán az elálló fülü ír koboldgyerek :)

A világpolgár, aki mindenhol feltalálja magát :

Végül a leendő rockzenész :)

T.Blogtér!!!

Továbbítom a kérést, egyetértve az előttem szólókkal:

http://napikaki.blogter.hu/456647/minden_blogter-felhasznalonak